Múlt héten sikeresen megvolt a 4. kör Grazban, közben megkaptam az OEP-től az engedélyeket, és még a 35. hetet is betöltöttem, a gyermek hatalmas, 2800 grammos. Csak kicsit morcos.

A lényeg, hogy most már egészen biztos, hogy akárki akármit csinál, itt minden rendben lesz és kész. A graziak is nagyon megnyugtatóak voltak – most dr. Csapó Bencével sikerült sokat beszélgetnem (már nem csak Häusler doktorba vagyok belezúgva), és még mindig nem tudok napirendre térni afölött, hogy vannak kórházak (tényleg csak Magyarországon kívül?), ahol az orvosok legalább annyira odafigyelnek arra, hogy a páciensnek jó legyen és megnyugtassák, mint hogy szakmai szempontból jól elvégezzék a munkájukat. Ellátott mindenféle tanácsokkal, kit keressek fel otthon (a legjobbak a szakterületen: Elekes Tibor és Csermely Gyula a Rózsakert Medical Centerben, Hajdu Krisztina az Istenhegyi Géndiagnosztikai Központban, illetve Nagy Sándor Győrben), mire lehet ezek után számítani stb. Még egy következő transzfúziót is beszervezett arra az esetre, ha akkor még mindig bent lesz a baba, én meg rájöttem, hogy végül is miért ne maradna bent a 38. hétig, hiszen jól van (bármilyen hihetetlenül hangzik). Úgyhogy most ez az új mission. Június 30-ig nyugszik.

Egy éjszakával tovább maradtam, közben a család maradék része egy közeli erdei házikóban stresszelgetett, olyan zavaró tényezőkkel szembesülve, mint hogy a házat ostromló őzikék egyszer csak mind egyszerre megálltak az ablak előtt (Vince: "beragadtak"), vagy hogy véletlenül sikerült beindítani a kádban a jacuzzit.

Nekem csak a folyosó végén lévő napozó maradt:

vagy a falu méretű klinika (aminek saját busza van!) területén való sétálás:

vagy a szobában olvasgatás:

A transzfúzió utáni reggel a CTG magas magzati szívfrekvenciát mutatott – a normál tartománynak 120-160-nak kellene lennie, ehelyett háromnegyed órán át folyamatosan 180-200 között volt. Persze közben lelkesen guglizgattam, és a mérés végére biztos voltam benne, hogy emiatt kiveszik, titokban még örültem is, hogy végre megszületik a gyerekem, de két óra múlva újra rákötöttek a cuccra, és addigra teljesen helyreállt a szívműködés.

Kicsit azért nyugtalanított, hogy mi van, ha megint így felszalad, főleg mert ez nem egy olyan tünet, amit én is éreznék, cserébe a rendszeres CTG monitorozás csak a 36. héttől van, az is csak hetente, úgyhogy otthon utánanéztem alaposabban a dolognak. Találtam is egy otthoni magzati szívhangfigyelő készüléket, amit bárkinek ki lehet bérelni, és a szerződéses magánrendelőkben az orvos naponta kiértékeli a mérések eredményét. Magyar találmány, Fetaphon a neve. Ez kell nekem. Hétfőn már mentem is időpontra az RMC-be, ahol heti 10.000 forintért adnak egyet, az asszisztensek el is magyarázták, hogyan kell használni, az egyikük mondta, hogy az első mérés után csak küldjek neki egy sms-t, hogy tudják, hogy megvolt. Szuperegyszerűen hangzik.

Otthon már mértem is azonnal, küldtem volna az sms-t, de végül nem írta le a nővér sehova a számát, úgyhogy telefonon kellett kinyomoznom a recepcióson keresztül, hogy egyáltalán ki volt az (“Szőke rövid hajú?” – Nem tudom! “Vagy esetleg barna hosszú?” – Nem tudom, az is lehet!) – hosszas találgatások után kaptam egy számot, ahova elküldtem az üzenetet, majd bő 4 óra múlva kiértékelték az eredményt, mégpedig, hogy minden OK. Nem egy szélsebesség, de mindegy. Másnap már este fél 8-kor, a zárás előtt kellett rájuk telefonálnom, hogy mi van a kiértékeléssel, hiszen reggel 9-kor küldtem, és érdeklődtem, hogy mit tehetnék a folyamat begyorsítása érdekében (nem tudja, de biztosan minden nap legkésőbb estére kiértékelik). Az azt követő nap már direkt kivártam, hogy vajon maguktól elküldik-e, de nem, másnap reggel telefonáltam újra, hogy naaa lécci már, majd pénteken visszavittem, mondván, hogy ez így használhatatlan. Próbáltam rávilágítani, hogy ez így nem szolgáltatás, de a pénzt nem adták vissza. Cserébe megnyugtattak, hogy ha lett volna probléma, azt biztos hamarabb jelzik. Gyenge.

Ha valaki csak a saját megnyugtatására szeretné bérelni ezt a CTG készüléket, még arra se javasolnám, mert csak egész nap ott fog állni a kijelző fölött idegesen, hogy na miért nem jeleztek vissza, mi van már, mi van már, mi van már. Ha amiatt kellene, mert volt valami eltérés egy kórházi CTG mérésen, vagy egyéb ok miatt fontos lenne a napi otthoni monitorozás, akkor is csak körültekintően. Például nekem csalódás volt, hogy én eleve nem látok semmit a mérésből, sem a szívhang-, sem a pulzus-, stb.-értékeket, mint a kórházin, amiből legalább körülbelül levonhatnék valami következtetést. (De persze, megszoktuk, a kismama csak ne analizáljon.) Tehát van egy jó ötlet, nem teljesen gagyi kivitelezésben, ami teljes szolgáltatásként egyelőre még szart sem ér. Esetleg úgy érdemes lehet kipróbálni, hogy a szolgáltatóval előre lebeszélni, hogy mikor jeleznek vissza, mit kell tenni, hogy minél előbb kiértékeljék, és kicsikarni belőlük valamilyen garanciát arra, hogy ez küldés után 1-2 órán belül megtörténik. Addig egy nem olcsó és nem szórakoztató hobbikütyü marad, aminél viszont még a kötögetés is jobb.