Lezárult egy fejezet; nem kell több transzfúzió-ó-ó-jeee. Tegnap közölte a hematológus ünnepélyesen a nagy hírt, 4 intrauterin + 4 születés utáni vérátömlesztés után. Már meg voltam győződve, hogy kijön a kerek szám a végére, közben már épp kezdtem elfáradni az ügyben - pont az utolsó transzfúziónál…

A poént lelőve, a történet közepébe vágva ennyi a lényeg. Persze ennyire nem volt egyszerű a sztori, új kalandok minden sarkon leselkednek kérés nélkül is. Június 30-ra beszéltünk meg kontroll- és esetleges transzfúzió-időpontot Csapó dokival. Én közben minden szálat megszakítottam a honvédos…

A nemzetközi helyzet tovább fokozódik - a graziak elképesztő segítőkészen küldözgetik az azt alátámasztó cikkeket és érveket, hogy 1. a babát kivenni korábban, minden ok nélkül, hülyeség, 2. az IVIg szintén. Az itthoni orvosom ígért visszahívására meg azóta is várok, oka számomra ismeretlen…

Utánaolvastam ennek a hasüregi folyadéknak, hogy pontosan mit jelent, mert nem világos, mi az átmenet pontosan az anémia és a hydrops között, és nem tudom pár napja eldönteni, most pontosan melyikről van szó. Ami az UH leletemen volt, sajnos mindkettőre utal, tehát lehet, hogy már nem csak anémiás,…

Nem azért indítottam ezt a blogot, hogy fröcsögjek az egészségügyre, az orvosokra, meg a világra. Hanem: - dokumentációként az Rh-összeférhetetlenséggel való küzdelemről, mert itt Magyarországon ez szinte ismeretlen helyzet, ami itt a terhességemmel történik - még a nőgyógyászok túlnyomó többsége…